Gy�ny�r� ny�ri nap volt. A Nap kedvesen t�nd�k�lt az �gen, a madarak csiripeltek. Egy hatalmas erd�ben j�runk. Egy mag�nyos alakot l�tunk. Nem, nincs egyed�l. Egy fekete d�monmacska �l a v�ll�n. Ez az alak fekete k�penyt visel, melynek csukly�ja az eg�sz arc�t takarja, csak a sz�ja l�tsz�dik. L�tsz�lag v�dtelen. De ez nincs �gy. A l�ny egy boszork�ny. Egy macskaszellem, aki a m�gia megismer�s�nek, �s ural�s�nak szentelte az �let�t. Alacsony termete miatt alig n�z ki 17 �vesnek, azonban t�bb sz�z �vet �lt m�r meg. Tudv�n, hogy egy boszork�ny, azt hiszik, hogy gonosz. Ez azonban csak a l�tszat. Nagyon kedves �s seg�t�k�sz l�ny. Rengeteg haland� k�sz�nheti neki azt, hogy m�g �l. De nem csak emberek, szellemek, k�s�rtetek, �l�halottak, stb. tartoznak neki h�l�val. Akivel csak tal�lkozott, seg�ts�get kapott t�le.  K�zel 40 �ve v�ndorol m�r ezen a vid�ken. Volt el�g ideje. Sok fajt�rsa megvetette, mert nem gy�l�lte a haland�kat, de nem foglalkozott ilyenekkel. Akik jobban ismert�k, tudt�k, hogy � is szeret gyilkolni, de csak akkor, ha az illet� r�szolg�lt. �s hogy mi�rt tette mindezt? Boldogs�ggal t�lt�tte el, ha �rezte az emberek h�l�j�t. Ugyanis �t�rezte m�sok lelk�t. Meg tudta �llap�tani, hogy van-e a k�zel�ben valaki, a l�lekjelenl�te alapj�n.     

Sosu, mint mondtam, egy erd�ben s�t�lgatott. Egyszer csak egy sz�p madarat vett �szre.

       -N�zd Mayu! Milyen sz�p!- sz�lt a macsk�j�nak.- Gyere ide!- ny�jtotta ki a kez�t a mad�r fel�.- Nyugodtan ide �lhetsz! Nem foglak b�ntani, �g�rem!- a sz�rnyas bizalmatlanul n�zett r�, majd a l�ny karj�ra sz�llt. Sosu a m�sik kez�vel megsimogatta a mad�r fej�t, s elengedte. Egy szellem szag�t �rezte.  

       „Megsebes�lt. �rzem a friss v�r szag�t.”- gondolta.

-Mit gondolsz, seg�tsek neki?- a cica v�lasz helyett ny�vogott egy helyesl�t.- Akkor gyere, keress�k meg!

       Hamar r� akadtak. Egy fa t�v�ben �lt. A d�mon feh�r haj�val a gyenge szell� j�tszadozott. Amikor elf�jta az arca el�l, a l�ny k�nnyen szem�gyre vehette. Arc�nak k�t oldal�n k�t-k�t lila m�regcs�k volt. Feh�r kimon�ja n�h�ny helyen v�r�s lett a v�rt�l. Hossz� pr�mj�n �s a p�nc�lj�n is v�r�sl�tt n�h�ny v�rfolt.   

       „Egy kutyaszellem…- gondolta megvet�en a boszork�ny- �rzem, hogy el�g er�s. M�g j�, hogy eszm�letlen. Nem is tudom, seg�tsek neki? Na, �sse k�, seg�tek ezen a bolhaf�szken.- lassan k�zeledett fel�. �vatoss�ga felesleges volt, a kutyaszellem nem mozdult eg�sz id� alatt. Sosu levette kimon�ja felsej�t, k�tszert vett el� �s egy kr�met. Kitiszt�totta a f�rfi sebeit, bekente a kr�m�vel, majd bek�t�zte �ket.- �gy j� lesz.”- fel�llt, s elfutott. Futott n�h�ny percig, majd meg�llt. Mayu csod�lkozva n�zett gazd�j�ra.

       -Nem akartam, hogy amikor fel�bred, �n m�g ott legyek. Gyere, keress�nk egy barlangot.- azzal elt�ntek.

       Sesshoumaru napnyugtakor �bredt. �rtetlen�l n�zett v�gig mag�n.

       „Miut�n meg�ltem azt az al�val� korcsot, volt rajtam n�h�ny karcol�s. Valaki ell�tta a sebeimet. De ki?- beleszagolt a leveg�be.- Egy macskaszellem! Hogy mert hozz�m�rni a mocskos mancs�val? Csak ker�lj�n a kezem k�z�! Darabokra szedem azt a koszos macsk�t!- d�h�ng�tt mag�ban. Az esz�be sem jutott, hogy tal�n k�sz�nettel tartozik. Hirtelen nagy sz�l t�madt. Sess kis�p�rte a k�p�b�l a haj�t. A leveg�ben meg�llt a keze. Maga el� emelte, �s elk�pedve n�zett a bal kez�re.- Visszan�tt… Az a korcs visszaadta a kezemet… Nem baj, az�rt meg�l�m.-  Val�ban, Sosu visszan�vesztette a v�gtagot. Az a kutyaszellem fej�ben meg sem fordult, hogy a l�ny tal�n csak az�rt tette meg, mert csak seg�teni akart neki. Vagy esetleg nem volt m�s dolga. Vagy csak, az�rt mert k�pes volt r�. Vagy, mert tal�n kedv�t lelte abban, hogy valakinek seg�thet. Vagy esetleg mind a n�gy ok miatt…