Sesshoumaru p�r �ra m�lva visszaindult a t�borhely�kh�z, ahol Rin �s Jaken m�r v�rta �t. M�snap a macska keres�s�re indult. Nem akadt a nyom�ra. Pedig j�l az esz�be v�ste azt a szagot. Hi�ba. A boszork�nynak annyira gyenge szaga volt, hogy azt m�g a kutyaszellem sem �rezte meg ilyen t�vols�gb�l. M�snap ugyan�gy j�rt.

      Harmadnap egy huszadrend� ocsm�nys�ggal harcolt, akinek Rinre f�jt a foga. M�r majdnem meg�lte, mikor a bokrok k�z�l egy hasonl� d�mon ker�lt el�, �s a kisl�ny fel� ugrott. A f�rfi nem tudta mi t�v� legyen. Ha az el�tte l�v�t �li meg el�sz�r, a m�sik felfalja a kicsit, de ha a m�sikat, akkor meg ez eszik haland�t eb�dre. Szerencs�re nem kellett k�zt�k d�nteni, mert hirtelen egy fekete f�nycs�va l�tsz�dott a Rin fel� tart� d�monn�l, s darabjaira esett. A kutyaszellem ezt a pillanatot kihaszn�lva, kett�szelte az el�tte �ll� f�rget. Ekkor fordult a kisl�ny fel� �s vette �szre megment�j�t. Sosu �llt a v�dence el�tt.

       -Ki vagy te?- k�rdezte a boszork�nyt�l nem �ppen kedvesen.

       -�n csak a kisl�nynak seg�tettem.- m�r indult volna, de Rin a k�penye alj�n r�ntott egyet, jelezve, hogy szeretne valamit mondani neki.

       -K�sz�n�m sz�pen, hogy megmentett�l.

       -Sz�vesen.- mondta kedvesen mosolyogva, �s elindult. Tett 2 l�p�st, majd elt�nt.

       -Rin, menj vissza a t�borba.

       -Igenis.

       De ezt m�r � nem hallotta. A l�ny ut�n rohant. Halv�nyan, de �rezte m�g a szag�t. Vagy 2 kilom�teren kereszt�l k�vette, majd nyomtalanul elt�nt, mintha a boszork�ny csak j�tszana vele.

        „Az �tkozott! Most m�r t�nyleg elegem van bel�le.- m�rgel�d�tt. N�h�ny percig k�rbe-k�rbe j�rk�lt, m�g v�gre �jra szagot fogott.- Megvagy! Most nem menek�lsz!- f�nyes g�mbb� alakult, �s a szag ut�n ment. Egy tiszt�sra �rkezett. Itt felvette val�di alakj�t �s k�rbeszimatolt.- Itt minden tele van a szag�val. Hogy tal�lom meg?- ekkor valami a fej�re ugrott- Mi ez…”- Nem tudta befejezni, mert els�t�t�lt el�tte a vil�g. Egy kedves hangra �bredt.

        -Mayu, megmondtam, hogy ezt ne csin�ld soha! H�, �bredj!- r�zta meg a kutyaszellem v�ll�t.

       Sesshoumaru hirtelen felismerte a hang tulajdonos�t �s bel� akart marni, de a macskaszellem a f�rfi m�sik oldal�ra ugrott. Sesshoumaru is talpra �llt. 

       -J�l vagy?- k�rdezte Sosu.

       �m v�laszt nem kapott. A f�rfi sz� n�lk�l nekit�madt az energiaostor�val. Mikor a l�ny v�letlen�l nem tudta h�r�tani a t�mad�st �s p�r m�tert h�tr�bb rep�lt, akkor sz�lalt csak meg.         -Ki vagy te?

       -A nevem Sosu. �s a tied?- a boszork�ny hangja m�g mindig ugyanolyan volt. Nem nagyon foglalkoztatta a f�rfi rideg modora.

       -Sesshoumaru.- v�laszolta t�m�ren.- Te vagy az, aki p�r nappal ezel�tt ell�ttad a sebeimet?

       -Nem.- hazudta. Mayu erre rosszall�an ny�vogott egyet.- Te csak hallgass!- mondta kedvenc�nek, �s p�r m�terrel arr�bb dobta. Persze a cic�nak nem lett semmi baja. Talpra �rkezett, �s gyorsan elinalt. Jobbnak l�tta, ha most megy el a szok�sos n�h�ny napig eltart� s�t�j�ra.

       -M�rt tetted?

       -Nem tudom.- vonta meg a v�ll�t.

       -Hogyhogy nem tudod? Seg�tesz egy idegennek ok n�lk�l?

       -Igen.

       -Ostoba vagy. Nem gondoltad, hogy ez�rt meg�llek?

       -M�rt tenn�d?- a l�ny hang�b�l elt�nt a kedvess�g, �s a k�v�ncsis�g ker�lt a hely�be.

       -Mert hozz�m �rt�l.- v�laszolta, �s nekit�madt az energiaostor�val.

       Sosu kiker�lte a t�mad�st, de j�tt a k�vetkez� �s a k�vetkez�. Nem t�madott, csak elugr�lt a s�rga sugarak el�l.

       -M�rt nem t�madsz? Tal�n nem mersz?- k�rdezte g�nyosan az ellenfele.

      Sosu nem t�tov�zott tov�bb, egy fekete g�mb�t k�ld�tt a f�rfi fel�. Sesshoumaru elugrott el�le, de csak hajsz�l h�j�n volt. A leveg�be emelkedett, �s onnan t�madt. A boszork�ny f�lreugrott, � is a leveg�be emelkedett �s m�g egy fekete g�mb�t k�ld�tt a kutyaszellemre. Az ism�t f�lreugrott, de csak ez t�n vette �szre, hogy kb. 5 m�terrel m�g�tte Rin �s Jaken k�zeledik Aun h�t�n. �s most az a fekete energiag�mb fel�j�k tart. M�r majdnem ugrott, mikor 1 m�terrel a s�rk�nyl� el�tt a g�mb kipukkadt, mint egy bubor�k. Sesshoumaru nem �rtette.

       -A var�zslataim csak az ellen hat�sosak, akire ir�ny�tottam �ket. M�sra nem.- magyar�zta meg a boszork�ny.

       -Nem n�ztem volna ki bel�led, hogy egy boszork�ny vagy.- mondta Sess a maga megszokott st�lus�ban.

       Folytatni akarta a harcot, de mivel a kisl�ny is ott volt, nem tudta.

       -Sesshoumaru Nagy�r!- sz�lt Rin.

       -Nagyuram! �n mondtam neki, hogy nem j�het, de hajthatatlan volt!

       A boszork�ny halkan kuncogni kezdett.  N�h�ny �vvel ezel�tt seg�tett m�r a kisl�nynak. Tudta, hogy ha akar valamit, akkor azt meg is teszi. A f�rfit egy kicsit ideges�tette, hogy ez a l�ny kineveti, mert Rin ut�na j�tt. Id�k�zben Rin lesz�llt a s�rk�nyl� h�t�r�l, �s a kutyaszellemhez futott.

       -Sesshoumaru Nagy�r! Ne b�ntsd!

       -Rin! Megmondtam, hogy maradj ott Jakennel.

       -K�rlek!- a kis �rva nem foglalkozott a szid�ssal.

       -M�rt ne?- a kutyaszellem most is ugyanolyan k�z�mb�s volt, mintha �t nem is �rdekeln�, meghal-e a l�ny vagy nem.

       -Egyszer seg�tett nekem.

       -Ahogy akarod.

       Sesshoumaru egyszer�en csak h�tat ford�tott �s elindult. A kisl�ny pedig odarohant a boszork�nyhoz, s a nyak�ba ugrott. A macskaszellem �t�lelte.

       -�gye eml�kszel m�g r�m?- k�rdezte a kisl�ny.

       -Valami r�mlik…

       Sess meg�llt h� szolg�ja el�tt �s lopva h�trapillantott.

       „Sz�val ismerik egym�st. Teh�t ez a l�ny nem csak nekem seg�tett, hanem m�soknak is.”

       -Rin! Indulunk.- sz�lt h�tra.         

       -Megyek! Nem j�ssz?- k�rdezte Sosut�l.

       -Nem hiszem, hogy a Nagyurad megengedn�.

       -Nagyuram, � is j�het?- Sosu tiltakozni akart.

       A kutyaszellem meg�llt, h�tra sem n�zett, �gy v�laszolt.

       -Ha akar.

       -K�sz�nj�k!- mondta boldogan.- Hallod, most m�r te is j�hetsz! Na, megy�nk?

       Sosu s�hajtott egyet.

        -Persze.- �s a kisl�ny ut�n kullogott.